KANT ÉS DUCHAMP MINT FORRÁS

In Tánczos Péter (ed.), Csordultig Duchamp-mal. Tanulmányok a Forrás 100. évfordulójára. Debrecen, Hungary, Balmazújváros, Hungary: pp. 44-62 (2019)
Download Edit this record How to cite View on PhilPapers
Abstract
Immanuel Kant és Marcel Duchamp munkássága egyaránt értelmezhető úgy, mint a művészet világát átrendező új kezdet, új távlatok forrása. Kant Az ítélőerő kritikája című munkájára úgy tekintek, mint a művészet modern paradigmájának forrására. E paradigma három alapja – a zseniális alkotó, a műalkotás és a múzeum mint a művészet temploma – levezethető a fogalom nélküli szépből. Mivel a szépnek nincs definíciója és nincsenek szabályai, az alkotó szükségszerűen eredeti kell, hogy legyen. Ezáltal a zseniális művész adja a szépművészetnek a szabályt, és alkotására rávetül a zsenialitás fénye. Ezt az alkotást imádják a művészetek templomában, a múzeumban. A művészet modern paradigmáját mozgató zseniális alkotó ettől fogva a kísérletezésre van ítélve, és előbb-utóbb ennek a kísérletezésnek a tárgya maga a művészet paradigmája lesz. A huszadik századi művészek destabilizálják a művészet paradigmájának mindhárom pillérét, és ebben úttörő (kútfő) szerepet játszik Marcel Duchamp. Munkásságában megtaláljuk a műtárgy hagyományos fogalmának megszüntetésére, a művészeti világ intézményrendszerének szabotálására és a művész-szerep átértelmezésére irányuló kísérleteket. Duchamp úgy folytatja Kant művészetfelfogását, hogy a legtöbb ponton szakít vele.
Keywords
No keywords specified (fix it)
Categories
(categorize this paper)
PhilPapers/Archive ID
HORKSD
Upload history
Archival date: 2020-11-15
View other versions
Added to PP index
2020-11-15

Total views
36 ( #61,178 of 65,575 )

Recent downloads (6 months)
17 ( #40,974 of 65,575 )

How can I increase my downloads?

Downloads since first upload
This graph includes both downloads from PhilArchive and clicks on external links on PhilPapers.